Egyéni álmokból épülünk

Méltó módon zárult Locsmándon a közel fél éven át szinte megszakítás nélkül működő rajzszakkör. Szép példáját láthattuk az egyéni kezdeményezésnek, mely végül egy ünnepélyes rendezvényben tetőződött. 2011. október 22-én, szombaton megkapták a megérdemelt elismerést mindazok, akik részt vettek ebben az alkotó folyamatban: gyerekek, ifjak és felnőttek "áldozták" szombatjaikat rajzolásra, kézműveskedésre. Persze mindezt megtehették volna otthon is, családi vagy éppen magányos környezetben. Azonban egy közösségbe hozta őket valami erős vágy, mely Gneisz Éva fejében és szívében fogant meg, s melyben szakmailag támogatta őt Mende Zsolt, soproni festőművész, valamint felesége, aki a kézműveskedés mestereként állt a tanulni vágyók szolgálatába. A záró akkordra sokakat vonzott a kíváncsiság, vajon hogyan sikerült ez a pár hónap, miféle produktumok jöttek létre. Az alkotók hozzátartozói és persze a protokolláris szereplők meggyőződhettek a program értelméről, megláthatták azokat a munkákat, amiket véghezvittek a locsmándi Múzeumházban. Csak gratulálni lehet a kezdeményezőknek, a támogatóknak, a segítő kezeket nyújtóknak. Bár mindig van visszahúzó erő, mely elkeseredésre adhat okot, azonban - úgy látom - töretlen a hit, mely továbbvisz a megkezdett úton, s egybe tudja gyűjteni a hasonló lelkeket. Aki benne élt, érezhette az alkotás varázsát, aki ott volt, láthatta eredményét. Aki tehetett valamit, odatett, aki tehetne még valamit, az tegye meg! Fel kellene ismerni az ilyen kezdeményezésekben az értéket teremtő, megőrző, továbbadó lehetőséget, bár nem elég csupán felismerni, tapsolni és gratulálni hozzá. Adni merni kellene hozzá, akinek a tarsolya és érzékenysége engedi. E kötelességszerűségnek belső szükségletként kellene jelentkeznie. Mindazonáltal egyéni álmok mindig is lesznek, s így vagy úgy, de manifesztálódnak. Örökké tartson ezen álmok reinkarnációja!